László ZekeLebbezzünk felfele
rotsdeSpont7i0a2:2i14t30súc016 t1.0Jn02g4hm ,h8uf ·
KURVA NAGY VAKÁCIÓ!
Egy kedves ismerősöm vetett fel pár sztereotip butaságot a pedagógusok munkájával kapcsolatban. Összeszedtem pár dolgot, ami, úgy érzem egy önálló posztot is megér.
Akkor vegyük át szépen alaposan!
1./ Felmerült, hogy a nem pedagógus szülők sem tudnak szabadon szabadságra menni, mert köti őket is az iskolai szünet.
AD 1.: Nem mindenki kisgyerekes szülő, így az emberek igen nagy részét nem akadályozza semmiben, hogy az iskolai szünettől függetlenül menjenek szabadságra, viszont a pedagógus kizárólag iskolai szünetben mehet szabadságra, akkor is, ha van gyereke, akkor is ha felnőtt a gyereke, akkor is, ha egyáltalán nincs gyereke. Továbbá: a kisgyerekes nem pedagógus szülő is minden további nélkül mehet szabadságra iskolai szünidőn kívül is, akár a gyereke nélkül (akire rokon, barát, bébiszitter felügyel), akár a gyerekével, mert kikérővel bármely iskolából elengedik a gyerekeket a szüleikkel szabadságra. A pedagógus szülő ugyanezt legfeljebb fizetés nélküli szabadság kikönyörgésével és megszervezett szakszerű helyettesítéssel teheti meg (azaz gyakorlatilag nem teheti meg).
2./ Felmerült, hogy a nem pedagógus szülő nem tud elő- és utószezonban nyaralni, csak a főszezonban (tehát drágábban).
AD 2.: Nem a pedagógus tehet arról, hogy a szülő nem elő-, illetve utószezonban kénytelen nyaralni, hanem éppen fordítva van: a szünet azért esik a főszezon idejére, mert a családoknak az az igénye, hogy akkor legyenek együtt, akkor mehessenek el nyaralni. Aki ettől el akar térni az ezt megteheti, kivéve, ah pedagógus. Szóval szó nincs arról, hogy az iskolai nyári szünet “csökkentené” a szülők választási lehetőségének szabadságát, kivéve, ha a szülő pedagógus!
3./ Felmerült, hogy a pedagógusnak 70 nap szabadsága van, ami a nem pedagógus szülőre, akinek kevesebb szabadsága van többlet terheket ró.
AD 3.: Demagóg hülyeség (épp ideje lenne végleg elfelejteni) ezt a 70 nap pedagógust megillető szabadságot! Felejtsük már el azt, hogy a pedagógusnak “legkésőbb július 1-jén elkezdődik a nyári szünet”, mert ez idén például július 5., így ez a szünet “legalább augusztus 20-ig”, véletlenül sincs 30 nap, mindjárt csak 25. A kedves ismerősöm szerint ehhez “hozzá jön” további 15 nap az őszi, téli, tavaszi szünet miatt. Ehhez képest őszi szünet 5 nap (halottak napját ne számítsuk, mert az mindenkinek szabad), a téli szünet (a két ünnep között) elvileg 4 nap, amiből a pedagógusokkal előtte két szombaton ledolgoztatják a szenteste napját és a szilveszter napját (!), azaz a valóságban ez 2 nap, a tavaszi szünet csak a nagypéntek előtti csütörtök és a húsvét utáni kedd (nagypénteket és a húsvétot szintén ne számoljuk, mert azt mindenki megkapja), tehát ez a “szünet” valójában 2 nap. Adjuk össze: 5 + 2 + 2 = 9. Még csak véletlenül sem 15! Tehát a “kimutatott” 45 nap pedagógust megillető nagy-nagy szabadság (amit a köznép kő-bunkó része eleve teljes három hónapnak gondol) az a valóságban eleve nem több, mint 34 nap. A kedves ismerősöm abból az előfeltevésből indult ki, hogy “egy 35-40 év körüli, kétgyerekes szülőnek 30 nap szabadsága van egy évben” és ehhez viszonyítva “kimutatta” hogy ennél a pedagógusoknak “15 nappal (azaz három munkahéttel) több” van. A valóság ezzel szemben az, hogy ez a “15 nap” legfeljebb 4 nap, nem egészen egy munkahét. Ez lenne az a “híres-neves, kurva nagy tobzódás a szabadságban”. Ezt kellene végre tudatosítani az elhülyített társadalomban, akik ezt az egyszerű pár tételt sehogyan sem bírják dekódolni és még mindig izomból “háromhónapoznak”.
4./ Felvetődött, hogy ezt az “extra szabadság többletet” nem irigyli ugyan a pedagógusoktól, de összességében emiatt támad egy sor anyagi és szervezési nehézsége a nem pedagógus szülőknek.
AD 4.: Ez a rettenetes “luxus” (teljes négy nap többlet szabi) bizony szart se ér (a valóságban nem létezik), a következők miatt:
4.1.: A pedagógus szülői értekezlet (évente 3), fogadóórát (évente 2) kell tartson, praktikusan munkaidő után, mert a szülők akkor értnek rá (elszámolt túlóra nélkül).
4.2.: A pedagógustól a szülők és a fenntartó elvárja, hogy kirándulásokat szervezzen a diákokkal és vegyen azokon részt évente legalább egyszer (amiből még ha csak egynapos kirándulás is legalább fél nap munkaidőn túlra esik, de jellemzően legalább egy hétvégi nap, de inkább egy teljes hétvége rámegy). Természetesen bármilyen fizetés, főleg nem éjszakai, vagy pihenőnapon végzett munkáért járó pótlék nélkül.
4.3.: A pedagógussal szemben olyan eszement elvárásokat is támasztanak (nem ritkán), mint amilyen például a Vadászai Világkiállításon való kötelező részvételhez kapcsolódó kirándulás és gyermekfelügyelet, természetesen hasonlóan az osztálykirándulásokhoz itt sincs többlet javadalmazás, csak többlet felelősség, nyűg és fizetetlen munkavégzés.
4.4.: A pedagógusokkal szembeni extra (időt és munkavégzési igénylő) elvárások között szerepelnek értelmesebbek is (mint amilyen például az Erasmus programban való részvétel) de ez a többlet sincs ellentételezve semmivel.
4.5.: A pedagógust terhelő “kirándulásosdi” legújabb formája a “Határtalanul” program, aminek keretében immáron országhatáron túli kirándulások terhe, felelőssége, fizetetlen munkaideje is őket terheli.
4.6.: A pedagógusok egy részétől nyomatékkal elvárják az olyan zánkai Erzsébet táboroztatást is, ami egy teljes hetet vesz el abból a híres-neves, kurva nagy nyári szabadságból.
4.7.: A pedagógus iskolán, illetve tanítási időn kívüli olyan tevékenységekkel is “köteles elütni a rengeteg szabadidejét”, mint amilyen például a különféle kötelező mozi látogatásokból, farsangi, Mikulás napi mulatságokon való részvételből áll.
4.8.: Aztán itt van az adminisztráció-rengeteg, aminek egyik gyöngyszeméről, mondhatni “koronaékszeréből”: a bizonyítvány írásról tudható, hogy önmagában ez az egy ökörség elvesz a pedagógustól legalább egy teljes hétvégét. (De ne feledkezzünk meg a dolgozat javításokról, a problémás gyerekekről írt jellemzésekről, a gyámügyi ügyintézésről stb. stb., amely teendők egyszerűen nem férnek bele a munkaidőbe, hanem azon túl, praktikusan hétvégenként kell azokat elintézni.)
4.9.: A pedagógus köteles 7 évente megújítani, aktualizálni diplomáját, ami azzal jár, hogy 120 órás továbbképzéseken (a gyakorlatban hétvégéken) kell crediteket gyűjteniük.
4.10.: A pedagógus az “életpálya modell” keretében köteles az előmenetel érdekében olyan akadályokat átugrani, mint amilyen a portfólió írás, aminek értelmetlenségén csak az adminisztratív elvárásainak tömege tesz túl. Az én feleségem speciel 8 hónapon keresztül írta, s ez alatt minden szombat-vasárnapot arra szánt, hogy annak a tengersok “indikátornak” (amit valami nyilvánvalóan idióta, hozzá nem értő senkiházi látott jónak tőlük megkövetelni) megfeleljen. (Mindezt azért, hogy majd csaknem egy év elteltével a havi alamizsnáját kiegészítsék további tizenötezer forinttal.)
4.11.: Most hirtelen ez a 10 dolog jutott eszembe, de biztos van még több is, ami teljesen lenullázza azt a 4 nap “extra szabadságot”. Sőt! A helyzet az, hogy egy pedagógusnak jóval kevesebb szabadsága van, mint egy átlag dolgozónak!
4.12.: Nagyon sajnálom a szülőket, akik “rendkívül sokat költenek a kényszertáboroztatásra, bébiszitterre, stb-re”, de ennek nem az a megoldása, hogy az alamizsna szinten fizetett és nyugodtan rögzítsük: semmivel több szabadságot nem élvező, pontosan ugyanilyen gondokkal küzdő pedagógusokat sanyargatjuk, alázzuk. A felháborítóan alacsony fizetésükből még kevésbé tudják a gyerekek nyaralását – lassan élelmezését és öltöztetését is – megoldani. A családok nem kellő mértékű támogatását, nehéz helyzetét, a nyaranta jelentkező gondokat szerintem nem a pedagógusokon kell számon kérni, hanem az ilyen ügyekért felelős politikai vezetésen.
Összességében azt gondolom, hogy nagyon itt lenne az ideje nagyüzemben eloszlatni ezeket a bután berögzült sztereotípiákat, tévhiteket és tudatosítani a nem pedagógus társadalommal, hogy a valóság mennyire különbözik attól a kényszerképzettől, ami ezt a pályát (mind közül a legfontosabbat) övezi!
Az előző poszt a “Lebbezzünk felfele!” csoportban: “Elmebaj közokiratban” viszonylag komoly bejegyzéseléréssel adott hírt arról, hogy mekkora ökörség és milyen megalázó az a mód, ahogy a pedagógusokkal íratják a bizonyítványokat. Egy nap alatt 20.000 emberhez ért el a poszt. Ez megegyezik a debreceni Nagyerdei Stadion befogadóképességével.
Jelenleg nem látok jobb, hatékonyabb, egyszerűbb módot arra, hogy eloszlassuk a tévhiteket, mint azt, hogy osszuk meg a tényeket, a valóságról szóló beszámolót az emberekkel! Mondjuk egy Puskás Aréna méretben! Úgyhogy rajta!